Ha már ennyire a win8 pro és kontra egymásnak feszüléstől hangos az online, akkor hadd álljon itt én (meg a Fater PC-jének) története az oprendszer választással és belefektetéssel.
Szóval, Fater kapott pár éve egy régi vasat, egy régi ASUS alaplappal, amiből kioperáltam a Clereont és kapott egy Nortwoodot.
Erre azért volt szükség, mert a Northwood HT képességek miatt akadás mentesen kezelte a Flash ( Indavideó, YT) lejátszásokat, míg elődje azért rágörcsölt keményen az ügyre. Jó, az is igaz, hogy mellé pattintottam egy 32GB-os SSD-t, hogy tuti legyen az akkor még XP-s konfig, és ezzel a lendülettel meg is győztem Fatert arról, hogy az internetezési szokásait figyelembe véve nem kéne ragaszkodnia az operációs rendszerhez, max a böngészőhöz, amiből pedig a Chrome a jó választás.
Szóval váltottunk, mert az XP nem volt teljesen legál. Upgradera ha lett is volna jogom, nem nagyon érte volna meg számára - istennek nem jött ki a matek.
Hamar megszokta az Ubuntut, és minden remekül ment mindaddig, míg a jó öreg ASUS el nem kezdett megmakkanni. Valami megölte a tápot, és az megölt valamit az idestova 10 éves alaplapon, ami elkezdte megölni a rendszert. Egyszer még hajlandó voltam egy tápcserével megoldani a helyzetet. Viszont amikor a szintén nem mai darab, de azért mégis TAGAN - értsd bazi drága, és kb. forma 1-es táp - is bekrepál, az gyanús. Mindenesetre, táp ki, zsír új táp be. Teljesen egyedi áramkörre rakás ON. Régi monitor kuka. XEROX TFT-be.
Igen ám, de az alaplap megfőtt, a jó öreg Northwoodal együtt, és az új Chieftech táp - ami egyébként megvan áldva még atomvillanás elleni védelemmel is, már bekapcsolni sem hajlandó, ha kapcsolatba kerül ezzel a konfigurációval.
Szóval jött a kérdés, hogy akkor mi is legyen: AMD vagy AMD?
Így, a processzorháború végjátékában úgy döntöttem, hogy basszus, egyszer az életben legyen már AMD. És gyorsan keresni kezdtem egy AMD deszkát, és valamit, amit bele lehet tuszmákolni. Miután a cél az volt, hogy legyen olcsó, de azért ne legyen tré, és ne égjen ki 1 év után Proci fronton egy AMD Phenom II (A6 3500)
Desztka szinten az ASUS F1A75 minőségi japán kondikkal szerelt volt elérhető, így erre voksoltam 16K-ért. ( Amit egyébként kicsit elcseszem, de nem nagyon - csak kb 8K-mba fájt. )
Persze az alaplaphoz és az FM1 sockethez a DDR3 RAM dukált, és a kompatibiliti listán találtam 1600 Mhz-n ketyegő 2GB-os Kingstont 3.2K-ért. Ez nettó 36K körül zárt.
És minden remek is lett volna már így is, de kellett vegyek pluszban kb 7K-ért egy ASUS (EAH5450) silent videó vezérlőt, mert a minőségi cuccokból szerelt ASUS-ról lemaradt a videó kiement, cserébe PCIe csatolóval volt megálldva a PCI mellett - és persze csak nem hagyom pácban az Öreget egy S3 Verge-el a múlt évezredből, amivel egyébként hajlandó volt megszólalni az ASUS. (Itt jegyzem, hogy az új csilivili BIOS viszont nem volt hajlandó megszólalni, mert valószínűleg csupán a PCIe csatolóra mappeli fel magát, és csupán arra ad display vezérlést, a PCI slotokra nem - ami, azért valljuk be vicces.)
No, mindent összedugva kaptam egy olyan penge kis munkaállomást, ami az Ubuntuért kiáltott. És igen, valójában csak azért ez a sok rizsa, hogy leírhassam: az ingyen Ubuntu takkra felment a vasra egy menetben, és csak egyszer szólt, hogy lenne itt egy speciális illesztő, amit telepítene, ha beírná neki valaki az admin jelszót, és kész. Ingyen. Heló. Van internet, meg pasziánsz. Áfamentes operendszerel. Pont.
No, mindent összedugva (15perc) kaptam egy olyan penge kis munkaállomást, ami az Ubuntuért kiáltott. És igen, valójában csak azért ez a sok rizsa, hogy leírhassam: az ingyen Ubuntu takkra felment a vasra egy menetben, és csak egyszer szólt, hogy lenne itt egy speciális illesztő, amit telepítene, ha beírná neki valaki az admin jelszót, és kész. Ingyen. Heló. Van internet, meg pasziánsz. Áfamentes operendszerel. Pont.
Annyit azért jegyeznék, hogy USBről installáltam, és persze OSXen csináltam a bootable USB-t, ami AMD64 installt hordozott - az Ubuntu leírása alapján pont 15 perc volt, letöltéssel együtt. Aztán fel kellett bootolni a vasat az USB-ről és meg kellett mondani, hogy install to SSD. És azóta, minden remek.
UBUNTU kicsit részletesebben.
A Windows világban megszokott upgrade-lj vagy tedd be a DVD-t és menjél el kávézni miközben az oprendszer installálódik nem windows operációs rendszerek világában teljesen másként működik. Egyrészt az Ubuntu fel van készítve arra, hogy olyan szűz vasra kell installálni egy USB porton keresztül. Ehhez ma már nem kell mást tenni, mint letölteni a megfelelő CD képfilet, és rá kell írni az USB-re, vagy egy speciális szoftverrel, vagy a jó öreg dd segítségével. Esetemben az OSX miatt ez utóbbi játszott.
Aztán meg kell kérni az alaplapot, hogy USB-ről bootoljon, és indul is a Try Out ( kipróbálom ) vagy az Instal szabadon választott módon. Az Instal esetében nincs más dolgunk mint választani, hogy akkor ez egy Desktop lesz, köszi, és persze gyalulj mindent a HDD-n, mert az a tuti. Aztán megkérdezi az Ubuntu, hogy ha talál hálót, akkor letöltse-e a szükséges kiegészítőket, melyre a válasz egy nagy igen. Aztán kb. 8 perc és az Ubuntu megkér, hogy vegyük ki az USB-t és újra is indulna egy Enter után.
És készen is vagyunk.
Azóta nem cicereg a táp, nem cicereg az alaplap és 50K ért van egy vas - remélem több mint 2 évre.
Tartós teszt On.
Ps1.: jó a Chromeot még le kellett tölteni, de aztán tényleg készen is voltunk.
Ps2.: különösebb bajom nincs a Windows operndszerrel, csupán az ára. Azt gondolom, ha az Microsoft operációs rendszere fele annyiba kerülne mint most, és online könnyen hozzáférhető volna, akkor két és félszer többen vásárolnák meg azt mint manapság.
