Állítólag ma van vége a budapesti könyvvásár rendezvényének. Ezt azzal ünnepeltem, hogy a Kecskemét - Budapest viszonlatot IC-vel tudtam le, az istenadta nép között. Zömmel diákokkal és középkorúakkal csapattam, akik nagy része teljesen XXI.sz.-i módon, vagy a mobiljukat, vagy a laptopjukat nyomkodták, az előbbiek a playlistjükbe vagy a facebookba révedtek bele, míg az utóbbikat inkább a facebookba temetkeztek. Egy csaj XX.sz.i módon a kinyomtatott ppt kihúzásával foglalatoskodott, míg két másik egy középkorú hölgyhöz hasonlóan könyvet olvasott. Ez utóbbi Twilightját gondolom annak kell számolni, már azért mert sok papíron betűk sorakoznak, amik jól össze vannak fűzve, meg ragasztva, egy vaskos kötetté. Könyvvé.
Én meg visszanéztem az előttem levő ülésen átsvenkelve a kezemben pihenő Karintyra, ami ott figyelt a Kindle paperwhite kijelzőjén. Könyv. (Ezúton is köszönet a mek.oszk.hu-nak.) XXI.század. Vajon hány digitálisolvasó kompatibilis termék volt a budapesti könyvvásáron? Vajon volt-e legalább egy kis sarok, ahol azt mondták, hogy epub? Persze tudom, ez nem arról szól, hogy a guttemberg galaxis hogyan próbál adaptálódni a homo digitálisz fogyasztási szokásaihoz, hanem a közönségtalálkozókról meg írók haknijáról. Magamban sóhajtok egyet csupán, mint ahogy Zsombi szokott, és örülök annak, hogy van a MEK (Magyar elektroinkus könyvár) és legalább az IC már nem zakatol, csöndes, pisszen az automata ajtó, mint tőlünk nyugatabbra, és már lehet interneten is jegyet venni - igaz kicsit elbaszottul web 1.0bétakivitelben. A kaller meg nem lepődik meg, amikor elétolom a QR kódot az iBookból a teló kijelzőjén, de viccesen hohohózásba kezd, kimentve magát az ügyes technikai próbatételem elől, és kér, hogy inkább leolvasná a számot, ami ott van fejlebb, tapizzak már oda, mert az a biztos.
Szóval, haladunk. Még ha a vonat a széthullani készülő, aládúcolt Budapest Zugló állomásig suhant velem. Kéne valami lendület már…
Április 21. a XXI. század 2013. évében, Magyarország
