Tegnap nekilódultunk egy gyors mozizásnak. Rövid leszek.
Bibliothéque Pascal-t néztünk. Hajdú Szabolcs díjjakkal halmozott meséjét.
Filmet arról, hogy ma is van akinek a mese az, ami elviselhetővé teszi az élet nehezen viselhető pillanatait. Van aki e masében él. De aki benne él, annak a valóság már-már rémisztő és olyan mint egy drogos lázálom.
Az ember attól az ami, hogy mesélni tud, és képes. Mesélünk mind, ábrándozunk egy jobb jövőről. Csak a díszlet változik. Csak a díszlet, és a vágyak tárgya változik.
Jól megcsinált és szép film! Ajáljuk Zizzel együtt mindenkinek, aki szeret kicsit elgondolkodni.
Ps.: nekem első blikkre nem sikerült. Azt hiszem kicsit fel voltam gyorsulva! De Zizz segített!
