Nos, ismét túléltem az edzőtábort. Némelyest meg is tanultam snowboardozni, és hatalamas ütemben haladtam előre a sífutás terén. Zizz természetesen mindenben tehetségesebbnek bizonyult. A lecsúszásban behozhatatlan az előnye, de zuhanni én jobban tudok.
Mindezeket egy igazi téli rallye-s megérkezés után sikerült elkövetni, miután Salzburg körül érkezésünk napján hajnaltól annyira zuhogott a hó, hogy még a német alaposság sem bírt megbírkozni vele az autópályán. E miatt a mellékesebb főútvonal járhatósága színte már felételezte a hóláncot, amit nem akartunk kipróbálni. Emiatt HORton minden elektronikus kütyüjének csúcsrajáratásával sikerült csak célbaérni a tervezetteken felül 2 órával.
Ja, pesze PETI frissen vásárolt adaptere kínai gagyinak bizonyult, és így a telefonomra kellett hagyatkozni, meg a google maps-ra a végeken. Ami nem nélkülözte a helyiekkel való kommunikációt az utolsó 300 méteren. Különösen, hogy a hó alól csak kikandikált, hogy körfogalom, meg hogy utca!
Na igen, a képen az út látható ami már a városban vezetett minket a megváltó kereszteződést helyettesítő körforgalomig. Sötét, és frissen havas!
De megérte, mert másnap gyönyörű - svájciaknak inkább megszokott - látvány tárult elénk a teraszról.
Az első három nap békés síeléssel telt. Már a lányoknak! Zizz és J bőszen tesztelte a pályát, a felvonót és a friss léceket, míg én a gyerek felvonón küzdöttem az elemekkel: hó, board, felvonás, forraltbor, negyed jéger, izzadságban fetrengés, hegynek hát!
A harmadik nap után úgy éreztem magam mint egy edzőtáborban és végül egy napsütéses reggelen inkább nekifutottunk a sífutó léccel való túrázásnak. Nos, az megérte. Havas dombok, sértetlen hó, kék ég, erdők, tanyák! Bár az 50-es németel állvahagytak minket hegymenetben, a szomszédos faluban napozás némileg kárpótolt minket. Aztán viszont belecsaptunk a lecsóba, mert sikerült egy piros és egy fekete sífutó pályán próbálgatni, miként nem is tudok fékezni a futó léccel. De a vetődéseket jól begyakoroltam, minek köszönhetően végül a bűvös 17:00 előtt sikerült lezuhannom nekem is a hegyről.
Jó volt, szép volt! Másnap sokkal könyebb volt a board is és még a hegynek hát is! Bár ismét furcsa helyeken kezdtek izomláz szerű tüneteim lenni. Mindenestre a nap is rákezdett, és imígyen bámultam lefelé a hegyről Zizz-re a második kékpályás hegytetős csúszás után.
Csúszás, napozás, siklóernyőzés bámulás, vínersiccl és miegymás amivel végetért a szezonkezdő edzőtábor. Csak ne lett volna olyan buckás a pálya, hogy szétrázza az amúgy is selejtes bal térdem. Egyébként itt (alant ) már nem jöttem le!
Azóta már, annyi minden történt, hogy csuda:
- bejöttem dolgozni
- egy programozót sikerült nem felvenni
- sikerült átnézni mi az ami megvárt.... 2 napig is eltartott annyi minden!
- Zizz kivette a fél mafilm lámparaktárat és dolgozott 1 nap kettőt!
- Ja Zizz fel lett rendben köszöntve!
- Eladtuk a naptárat húsvét utánig
- Nyertünk még feladatot, csak erőforrást nem!
So, megújult erővel nekifutok az esti futásnak, mert beköszöntött a tavasz! Legalábbis remélem.
