Tök jót kirándultunk. Péntek nekifutottunk a határnak egy nemzetközi gyorsítottal, hogy látogassunk kultúr teret kicsit arrébb, ahol most a magyar jár. A reggeli szürkeséget Zizz mosolya feledtette. Aztán pedig az út zökkenőmentessége.
Bécs vicces és élhető város. Már ha nem akkor van ott az ember, mikor megronhanják a shop-turisták a karácsonyi vurslikat. Nekünk kellemes volt, mert a Stadionoknál levő szállodában még a bugyis víz is kellően meleg volt ahhoz, hogy a hidegtől átfagyott testünket újra normalizálni tudjuk.
A közlekedés az innerben kiváló. Látszik hogy eu-kompatibilisabb a közeg egy prár rublikával mint Budapesten. Nem azzal kellett küzeni, hogy ellenőrök és biztonsági emberek hadán keresztül eljussunk a peronra a metróban. Szinte már el is szoktam ettől a lazaságtól. Szerencsére a vonatjegyhez járt 2 nap a 100-as zónában és csak az utolós napra kellett egy napijegyet váltani. Persze automatából. Persze működött. Persze bankkártyával is! :)
Nagyjából az isten is be volt kamerázva, egyébiránt. Talán ennek is volt köszönhető, hogy a tisztaság, és a nem szétbarmoltság erősen uralta a tömegközlekedési állomásokat. Igaz a WB-nek megvolt a maga állomásos jellege... de nem volt nagyon kellemetlen. Sőt, a csomagmegörző hasonló meglepetéssel szolgált mint a napijegyes automata, melyről elfeletettem megemlíteni, hogy angolul is tudott!!!
Az egyedül kellemetlenség abból adódott, hogy nem túl érthető és egyben nem szerencsés módon sikerült a city mapra festeni az 1 és a 2 vilinger útvonalát. És persze annyira nem volt első látásra logikus a megoldás. Főleg hogy 3 plussz megálóba került a Kunst Haus felé történő evick. A lényeg, hogy csak odaétünk.
Megvolt Leibovicz néni.
Nagy nekifutással indultunk a Kunst Haus felé, ahol Anne Leibovicz életrajzi válogatása került falra, lámpákkál megvilágítva. Odaúton történt némi félreértés az 1-es villamos vonalát illetően. Végül a csatornáig mentünk a 2-essel. És onnan gyalog a Weißgerberstraße-en!
A helyszín iszonyat megnyerő.
Volt ott minden, de liginkább Sussanne. Nos, ennek és a Colin Powel es telibefotónak annyira nem tudtam örülni. És annak sem, amit Zizz jegyzett meg, hogy nem igen mosolyoktak a képeken. Söt, egyáltalán nem. Nyilván nem is erről kellett szóljon a tárlat. De akkor is... éppen elég volt a szürkületből odakinn.
Összességében volt celeb, volt celeb ellentengernagy, volt lopakodó alulról.
Volt a szerelme.
Volt a kislány.
Volt apa és anya a tengerparton láblóbálva.
Volt szerelem elvesztés.
Volt Sarajevo. ( Amit annyira nem is értek. )
Folyt... lesz
