"Elmész te a picsába! Húzzunk!" kiáltotta felém a csövezett Ladából. A XXXL-es gyúrós trikó védjegy volt és egyben praktikum. Kigurultunk Gyálig és megvettük a ricinust a gyógyszertárban, amint utolsó cseppig beletolt a tankba - hogy jól durrogjon a kicsike. Persze ez még a dupla Weber, meg a zsugor hajtókar előtt. Amikor csak lehetett pörgött forgott a verdával. Anno Wartburggal kezdte, mert csak arra futotta, amire polírozott karburatort pattintott. Aztán egyszer fejre is állt vele, máskor meg a lőrinci rendőrőrs előtt ugratott rá a villamos sínre. Sokszor megúszta valahogy. Aztán volt, hogy jogsi híján a Taxis Zoli hurcolta. Volt sok-sok Rukkel tó túra, meg a gyáli csajok. Meg minden, ami filmbe is elférne, ha lenne a Moszkva térnek nulladik része - soriban tudnám tollba mondani, de még mindig nem tanultam meg érdekesen mesélni.
A nagypolgári kertes ház lépcsőházában logó szintén nem kicsi Audi Sport Quatro poszter beleégett a DNS-ébe. Mint ahogy a gömbfejek edzésének gyakorlata is mindenféle állapotgörbe nélkül, zsigerből ment - amit a nagypolgári ház udvarán a kis ház kemenceiben is készült. Már jól megtermett ifjoncként is cibálta a kemencéből ki, az olajteknőbe be a leedzendő adagokat. Neki ez volt ami nekem az indító, meg a generátor - másnak meg a mosogatás utáni elpakolás.
Közös oviba jártunk. Korán elment Magdi - édesanyja - és megboldogult anyám jóban voltak. Sosem lettünk volna haverok, ha nem vagyunk szomszédok. Na jó, volt köztünk egy telek, a Szabó bácsié. Amikor betörtek hozzájuk, rajtunk keresztül menekültek a rablók kerítéseken át. A riasztók ellenére is vonzó volt az a nagypolgári ház, mondom én.
Fűzy Laci és én
A közös ovi, bandázás és a játszózás mellett - amit még az Nagyapjával is nyomtunk - a közös sulit is megkaptuk. A VHS korszak elejét vele éltem meg - Tom and Jerry-t néztük rommá, meg a minden mást is később. No meg a TV játék korszak is ott köszöntött rám.
Párszor az együtt tanulást is próbáltuk. Nem ment neki, gondolták majd segítem. De nem tudott koncentrálni eléggé. Mindig elkalandozott. Ma simán SNI-s lenne, és nem biztos, hogy nem lett volna még ideje az oviban tengeni egy évet legalább.
A suli nehezen ment, de mar akkor is nagy szíve volt. Belefért minden csaj, akiket már alsóban is hajtott. Kedves volt velük. Tette nekik a szépet, és sokat nevetett. Nagyon sokat nevettük sok hülyeségen.
Nem volt ez másként később sem. Aztán az általános vége már nem ment. Volt elég teher ott a háttérben. Az Ipari meg nyögősen. Sőt. De hagyjuk, nem volt neki jó korszak.
A Ladázás már a családi cégbe beleállás korszakában teljesedett ki. Sosem akart versenyezni, mert tudta, hogy kemény, de az építésben boldog tudott lenni. Pár éven át együtt toltuk az éjszakákat, de valójában Ő vitt minket társaságnak mulatni. Menni Cornerezni az Arany Jánoshoz. Kereste a helyét, mint mindenki akkortájt. Mindezt Taxival. Amit bevallom nem tudtunk, hogy miből, de nem kérdeztük - kitartott akkor még a gömbfej biznisz. Talmi túrák. Meg sok röhögés. Mértéktelen és parttalan matulás viccelődések csípőből tüzelve. Szexizmusa az volt, de könnyed humorral. És amikor már túl sok volt a Jim Beam Cola, akkor mindig kikötés a SEGA RALLY játékgép ülésében a mínusz egyes szinten.
A 90-es években elváltak útjaink és csak az esküvőjén tettünk tiszteletünket Zsolttal, aki matt másnapos volt, én meg eltávon voltam a Repülő Ezredtől épp és azt sem tudtuk, hogy oldjuk meg ezt a kérdést, mert azért illett volna vinni valami nászajándékot is - de nagyon nem volt miből.
Aztán neki jött a család. A gyönyörű lányok, akikre mindig nagyon büszke volt, ha találkoztuk. Meg a nagybetűs futóműzés. Már ami maradt belőle.
Aztán csend. Néha összefutottunk, de mar csak az osztalytali kapcsán.
Jó ideje bánom már, hogy végül kimaradtál az esküvői meghívottak listájáról, de tegnap óta nagyon.
Hiányozni fog az a legalább 120 kilós mosolyod haver. És egy pillanatig se hidd, hogy kevesebb lettél volna másoknál. Hatalmas szíved volt, akkora mi keveseknek adatott, tudom.
Elmész te a picsába, hogy nem vigyáztál jobban magadra!
Legalább ránk vigyázz fentről kicsit jobban. Leginkább a lányaidra Lacikám.
RIP ( ifj.) Fűzy László
Kimondhatatlanul fogsz hiányozni ennek a világnak, haver!
