Halloween utáni reggel, így a tél küszöbén mi mással is kezdődhetne, minthogy elfogyott a gyűjtőjegyben a lyukasztani való és még a sapkám is lent maradt a Jiniben. Ez utóbbi csak azért frusztráló mert kb. 5 perc pánik után villant elő a felismerés, hogy csak ez lehet a megoldás.
Legyűrve az első nem tervezett reggeli feladatot, elértem a Szöcskét és hallva az ismét szolgálata lépett Bölényt a Café-n, minden ellenérzésem dacára, érlelődött bennem az érzés, jó döntést hoztam. Merthogy menny is a valószínűsége annak, hogy 4 napon belül találkozom ellenőrrel, ráadásul ugyanabban a kocsiban?! Ezt 1%-ban maximalizáltam, és a felszálláskor még inkább csökkent az esély, mert alig voltak a kocsiban.
Ennek örömére a Kacsónál megszólalt a reszelt hangú C3PO, hogy forgalmi akadályok miatt innen pótlóbusszal lehet folytatni a reggeli dzsemborit. Izé. Miiiiii?!!??!?! Leszállva láttam a halandókat, ahogy nekivágnak a vágánynak és az autóoszlopnak, ami a Róbert károlyon állt a Híd felé orral. És mentek neki a megállónak. Követtem az eseményeket, és beálltam az épp felújítás alatt levő járdán kijelölt megállóba. Nem bíztam abban, hogy a dugón átverekedi magát a potló mentőcsónak. Aztán hirtelen a sokat látott 7es gyorsított érkezett a villamossíneken, mit sem törődve az autóoszloppal. Haránt vágott keresztül mindenen. Közben érkeztek a Szöcskék és sorra érkeztek a túlélők is. Persze jórészt azok is a menőcsónakállomás felé igyekeztek. Gyűltünk mire becsapódott az Ikarusz. A sofőrön látszott, hogy nem a kispályás fajta, egy gyorsreagálású arc lehetett, akit ilyen esetekben öröm bevetni. Közben a Szöcske vonalán a forgalmi akadálytól 2 megállónyira a támogatók mint amérgezett egerek rohangáltak fel s alá a síneken. Mindent elkövettek, hogy az utazók haladhassanak és ne legyen megoldás, legyen kiút, ebből a káoszból.
Persze a nyomorult budapesti, ilyenkor úgy érzi magát, hogy azonnal elfogy még a fehér kenyér is, és jujj, nem érek be dolgozni, mi lesz: még egy olyan alkalom amit nem hisz el a főnök, és akkor mi lesz, ha tényleg hazudni kell? Úr isten megint egy igazolatlan? A kollegák megisszák a kv-t? Nem érek oda az ultrahangra?
Emberek, fel. Az Ikarusz sok mindent megbír. Gyerekkoromban magam is sokszor préselődtem rája. Most a pilóta kénytelen volt szót kérni a második sarok után: “helyezkedjenek el kényelmesen, mert a légrugóim mind leeresztettek ekkora terheléstől. És gyorsabban nem tudunk menni!” Ekkor siklottunk kb 30km/h-val. Bár a dugó miatt sok esély nem volt, de haladtunk. Az oszloppal.
Közben két sarokkal alrébb, valami áldozat maradványnál tüsténkedett a gyors reagálású hadosztály, és hárították az esetet. A Szöcske kicsit megtolt valakit. Persze nem volt már rekonstruálható mi is történt. A sérült lassan kigurult és mögötte ott álltak a többiek, üresen. Mire a hídhoz értünk a tömeg is csökkent az Ikaruszon. Aztán minden folyt tovább. Én is a tömeggel…
post on tumblr