Ez a nap is eljött. Teljesen bebuzulok, a nagy Nokia teszelés közepette, és átköltözöm lassan a szerintem kiszolgált, de még mindig remekbeszabott Desiréről egy iPhone 4S-re.
A fő indok, hogy kinőttem a Desiré-t, már ami a memóriát illeti. Az, hogy nem férek el rajta rootolás nélkül, átlag felhasználó szimulációja közben zavaró. És bevallom, már nem is akarok ilyenekkel időt pazarolni.
Ugyanakkor a processzor még mindíg megbírkózik majd mindennel, de azért a piac keményebb szereplőket sorakoztat fel.
Felmerül a kérdés, hogy miért IOS? Nekem IOS telóm nem volt még soha. Gondoltam, ha már van a házban iPad is és amúgy is Macen dolgozom, nem hagyhatom ki, hogy a Jobs utolsó ámenét. Szóval így.
Persze volt szerencsém kicsit nyomkodni az új Sony-kat, vagy az új HTC-t is a Samsungok mellett, mégis úgy döntöttem, kipróbálom mire képes a Apple konformitása a telefon fronton.
Indtás
Először sim nélkül próbáltam egyről a kettőre jutni a 4S-el. Egykönnyen nem hagyta magát. Az első beállítások után, még ha meg is volt a wifi, nem volt apelláta, bele kellett toljam a SIM-et.
Aztán beállítottam a fő google accomat és nagyjából életre is kelt a iPhone 4S. Persze Siri nélküli módban.
Ami meglepett, hogy a twitter kliens még nem volt installálva, úgy húzta le.
A billentyűhangokat, meg a sok izét, gyorsan kikapcsoltam, még mielőtt megmakkanok a zizegésektől.
Minden iTunes előtt lehúztam a Gmail klienst is, hátha. És be kell valljam, nagyon szép lett, és használható is a gmail kliense. Viszont sajnos nem tud (reméljuk csak még) több accountot kezelni. Ezen felül kérlelhetetlenül bimbammol. Amitől kiborultam azonmód.
Szóval iTunes az kell, ugye. Rögvest jött is a system update. Megkaptuk az 5.1-es iOS-t. Pont. Aztán mellesleg jöttek az iPad megfelelő szoftverei is, ha nem mondom közben, hogy akkor most álljunk meg egy szóra.